Vissza
Jó humorral áldott meg bennünket az élet
2020.07.11. | Pesti Eszter-Szabó Edit
Kovács Zita a Mátrai borvidék egyik legismertebb arca. Ő a Kovács és Lánya Borászat ügyvezetője, a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke, a frissen nyílt Mátrai Borbár lelke. Most egy nemrég befejezett építkezésről és a mindennapokról kérdeztük…
Gyöngyöstarján határában egy csodálatos, modern borászat nőtt ki a földből. Régi álom vált valóra?
Elég régi. 2015-ben döntöttük el, hogy a termőterületekhez igazodva a feldolgozókapacitást is növelni fogjuk, 2016-ban adtuk be a pályázatot azt remélve, hogy minden gyorsan történik majd, de az építkezés csak 2018-ban kezdődhetett meg. Az új épületkomplexum közel 2 hektáron terül el, a borászat teljes kapacitása 5000 hektoliter. Egy darabig elég lesz.
.jpg)
Mekkora területen gazdálkodtok?
Kizárólag a saját ültetvényeinkről származó szőlővel dolgozunk, nem vásárolunk gyümölcsöt, ez nálunk alapszabály. A birtokméret kicsivel száz hektár fölött van.
Szép, tágas terek állnak rendelkezésre az új épületben. Mi minden kapott itt helyet?
Nagyon szeretem az egyszerű, letisztult formákat, hiszem és vallom, hogy a kevesebb mindig több. A terv egy tájba simuló, a környezethez illeszkedő, modern épület volt, és úgy érzem, hogy ezt sikerült megvalósítani. Ha kinézel az ablakon, szinte az egész Mátra előtted van, a Kékestetőtől a Sár-hegyig. Imádom ezt a panorámát, de ez mégiscsak egy borászat, tehát fontos, hogy a kiszolgálóhelyiségek kövessék a szőlő útját, a munka menetének megfelelő, logikus rendben. Az alapanyag egy félig fedett, külső részbe érkezik, innen lépünk az erjesztőtérbe, ahol a hűthető acéltartályok sorakoznak. Ez a terem, illetve a vele szemben lévő palackozó a vendégtérből is látható – ha valaki borozgatás közben szeretne belenézni a titkokba, megteheti. A legnagyobb szerelmem a készáruraktár, végre van elég helyünk a borok tárolására. A földszinti kóstolóteremben fogadjuk a vendégeket, az emeleten iroda, tárgyaló és borászati labor kapott helyet.
Melyek a fő irányok, milyen borok készülnek nálatok?
A Mátrában vagyunk, a boraink 80%-a fehér, de azt a 20%-nyi vörösbort nagy becsben tartjuk. Ezek általában magasabb minőségi kategóriába is tartoznak. A fehérek között sok az illatos fajta, de vannak különlegességeink is, mint például a viognier fajtából készült Kisfrancia, ami sokak kedvence. A borok irányát édesapámmal együtt határozzuk meg, és ő olthatatlan vörösbor-szerelemben ég. A hagyományos fajták mellett itt is van néhány meglepetés, például a tempranillo, ami a birtokunk prémium vörös házasítása, a Fajzat Cuvée egyik eleme. De akár fehér, akár vörös, arra törekszünk, hogy könnyed, gyümölcsös bort készítsünk, amit nem ural a hordó, nem nyom el a tannin. Ezekből gond nélkül meg lehet inni 1-2 palackkal egy estén. Talán ezért is kedvelik őket olyan sokan.
A Fajzat Cuvée a termőhely nevét viseli, de vannak olyan boraitok – ilyen például a Kisfrancia –, amelyek fantázianevet kapnak. Miért jó fantázianevet adni egy bornak?
Mert így mentesül a fogyasztó az előítéletektől. A fantázianevet kapott borok általában vagy olyan szőlőfajtából készültek, amelyek ismeretlenek a fogyasztók körében, mint például a viognier, vagy valamiért nem becsülik túl sokra, mint például a traminit. Ezért nálunk nem viognier, hanem Kisfrancia, nem tramini, hanem Gavallér kerül a poharakba, és a fogyasztó külső hatások nélkül eldöntheti, hogy ízlik-e neki vagy sem.
A Kisfrancia történetét már sokszor elmesélted, tudjuk, hogy a címkén látható úr egy Perry Jean nevű francia, aki valaha itt élt, imádta Gyöngyöstarjánt és az automobilokat. Mindegyik fantázianév a környékhez köthető?
A környékhez vagy a családhoz. A Gavallér nevét anyukám adta, a Zitakötő pedig én vagyok. Mindig kértem apát, hogy az egy szem lányáról is nevezzen el egy bort, de határozottan megtagadta. Aztán egyszer meghallotta, hogy az akkori szerelmem – akit egyébként ő is nagyon szeretett, pedig a lányos apáknál ez nagy szó – így szólít, és annyira megtetszett neki, hogy azonnal kijelentette: na, akkor a Zitakötő lesz a te borod. Késői szüretelésű félédes zenit-sárga muskotály házasítás van a címke mögött, és nyugodtan mondhatom, hogy mára fogalommá vált.
Most, hogy elkészült az új feldolgozó, minden borotok átköltözik ide?
Nem. A vörösboraink a fajzatpusztai pincében érlelődtek eddig, és ott is maradnak. Az új épületbe nem kerül fahordó.
A feladatok hogyan oszlanak el, hogyan áll össze a csapat?
A piramis csúcsán a három tulajdonos áll. Ez a borászat már nem egy, hanem két család álma, édesapámon és rajtam kívül van egy befektető, akivel közösen vázoltuk fel a terveket, és együtt dolgozunk. Apa a szőlészet és a borászat szakmai vezetője, én biztosítom az adminisztratív hátteret, a gazdasági ügyekért pedig az üzlettársunk, Hagymási László felel.
Édesapádon kívül nem is lesz másik borász?
De igen. És szőlész is. Apukám irányít, de ezt a nagy birtokot már nem tudná egyedül vinni. A szőlőben van egy kiváló háromfős csapatunk, ők látják el a gépesítést, és ők irányítják a kézi szőlőmunkát végző brigádot is. A borászatban pedig a nagyon ügyes pincemunkások mellé megérkezett Osváth Fruzsina borász is, aki apukám első számú segítője lesz. Az én állandó munkatársam Tősér Andi. Aki volt már Kovács és Lánya kóstolón, biztos, hogy találkozott vele, ő a pincészetünk lelke, ő felel a teljes logisztikáért és a partnerkapcsolatokért, de a kóstolóteremben is szeretik a vendégek. A laborban pedig anyukám áll helyt, laboráns a végzettsége, imád titrálni, őt kifejezetten kikapcsolják ezek a pepecselős munkák, amiket én soha nem szerettem. Tehát itt van az egész családunk, de egyébként is úgy élünk, mint egy nagy família, hiszen a munkatársakkal is rengeteg időt töltünk együtt. Szeretem, ha azt érzik a körülöttem lévők, hogy bármikor számíthatnak a másikra, és ezért tudom, hogy én is mindig számíthatok rájuk.
Neked mi az eredeti végzettséged? Mindig is volt közöd a borhoz?
Nem szoktam ezzel dicsekedni, de meg sem fordult a fejemben, hogy valaha itt fogok dolgozni. Újságírónak készültem, a Budapesti Kommunikációs Főiskolára mentem, de végül nem újságíróként, hanem a PR-marketing szakirányon kaptam diplomát. A szakdolgozatomat már bormarketingből írtam, akkor már erősen hazahúzott a szívem. A diplomámba az van beleírva, hogy „kommunikátor”; a mai napig nem tudom, hogy ez pontosan mit takar, de a barátaim mindig azt mondják, hogy ettől függetlenül elég jól tudom alkalmazni.
Mi hozott vissza a borhoz?
A főiskola utolsó évében, amikor már csak a szakdolgozat volt hátra, hazaköltöztem, és besegítettem apának. Egyre jobban belefolytam a pince életébe, figyeltem, tanultam, rendezvényekre jártam, aztán elvégeztem a WSET-képzéseket, majd a nagyszüleim unszolására a Soós István Borászati Szakképző Iskola borász-technikusi képzését is. Itthon pedig loholtam lázasan apa után, mert ő magától nem mond semmit, csak akkor, ha látja, hogy érdekel. Szép lassan eljutottam oda, hogy már értettem, mi miért történik, és rájöttem, hogy szeretem. Úgy vált az életem részévé a bor, hogy tényleg észre se vettem.
Mi mindenben hasonlítasz apukádra?
A munkabírásunk szerintem átlagon felüli, mindketten akaratosak vagyunk és hirtelen haragúak. Apa gyorsan meg is bocsát szerencsére, én duzzogósabb vagyok. A céltudatosságomat viszont megint tőle örököltem, ami szerintem egy ilyen vállalkozásnál nélkülözhetetlen. És ami fontos: jó humorral áldott meg bennünket az élet, és ez átsegít a nehéz helyzeteken.
Te vagy a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke, nemrég megnyitottátok Gyöngyösön a Mátrai Borbárt, felépült az új borászat – elég intenzív évek vannak mögötted. Vannak új célok a következő 5 évre?
Élvezem a munkát a hegyközségben, és hatalmas missziónak érzem. A borvidék felemelése szívügyünk, jó, hogy ilyen konkrét szerepben sokat tehetek érte. A borbár májusban nyílt, és beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket. Meggyőződésünk, hogy van igény Gyöngyösön egy olyan minőségi helyre, ahol kizárólag mátrai borokat kínálunk. Az új borászat fantasztikus, idő kell, hogy belakjuk, de most minden megy a maga útján, úgyhogy itt az ideje, hogy végre a magánéletemmel is foglalkozzak egy kicsit. Remélem, hogy ha öt év múlva újra beszélgetünk, már a gyerekeim is itt fognak szaladgálni az asztal körül.
Megjegyzés: Az interjú hanganyagának szerkesztett változata a Magyar Katolikus Rádió Borivóknak való című műsorában hangzott el, 2020. július 11-én. A műsor ITT meghallgatható.
Fotó:
Vető Gábor
