Vissza
Egyre jobbak a kőszegi borok!
2024.07.23. | Dr. Kaibinger Tamás
Perzselő hőség, koccintás Szent Donátus napján, költészet a szőlőben, nyitott pincék, nyitott emberek – ezen gondolatok köré szerveződik dr. Kaibinger Tamás bornaplójának 22. része…
Sivatagi láz
Lassan két hete tart a forróság, amelyet egy-egy front szakít meg néha. A front hol a hegy kőszegi, hol a bozsoki oldaláról közelít, majd száguld tovább. Közben várjuk a jobb időt, mert front ide, front oda, a forróság marad.
A szőlőben a levelezéssel a legtöbb területen végeztünk, mégsem aggódom, hogy megégeti a bogyókat a nap. Ami eddig akadályozott minket a munkában, az most segít. A magas sortakaró növényzet hűvösebben tartja a sorközöket és árnyékol is kicsit; a kétméteres sortávolság ideális. Este az Alpok felől sokszor megérkezik a felmentő sereg: a szél. Ez főleg akkor lesz fontos, amikor már érik a szőlő. Ha így folytatódik, lassan elkezd. Mi azért még maradnánk a nyárban. Inkább az ősz érlelje a szőlőt, ne a nyár.
Donátus
.jpg)
Szent Donát, aki a mi vidékünkön a szőlőt védi, valószínűleg római katona volt. Lehet, hogy megszokta a hőséget, azért nem hessegeti el nagy tenyerével a sivatagi levegőt a hegyről. A Kálvária templom melletti kis kápolna – amelyben a város felett állva Donátus őriz minket villámoktól, jégtől és fagytól – már a templom megépítése előtt elkészült. Amikor megépült a templom, Donátus eszköztára kiegészült egy haranggal is, amelyet neki szenteltek. Minden bizonnyal ez is segíti az őrzésben. Emléknapja most volt. Ilyenkor kinyílik a templom ajtaja, mise van, majd „körmenet” a kápolnához. A körmenetet követően koccintás az árnyas hársfák alatt a borból, amelynek a szőlőjét jól őrizte meg.
Harmóniakeresés
Fiatalabb koromban nem szerettem az arany középút gondolatát. A középút unalmasnak és átlagosnak tűnt. Kívánatosnak semmiképpen. Hol a középútnál a szenvedély? Ha nem volt szenvedély, a harmónia nem volt már elég. Persze mikor feszegesse az ember a határokat, ha nem fiatalon?
Most már látom, hogy az arany középút nem a kompromisszumot jelenti, sokkal inkább az aranymetszést. A terroir kékfrankosainknál a tökéletes arányok megtalálására törekszünk. Ez lett a szenvedélyem. Hogyan érhető el egy olyan egyensúly, amely nem csak matematikailag szép (a matematika sosem érdekelt), mert megvan a sav-test-alkohol egyensúlya, hanem esztétikailag is, amiről az ízek és illatok játéka, a bor mélysége és lecsengése, a korty élvezete szól. A harmóniakeresés nem egy döntés, és nem egy személy cselekvése, hanem prózai döntések sorozata. Apró tevések és nem tevések láncolata, a sár, a föld és az izzadság szagának összessége, vagyis az aranymetszés maga. Ez nyitja meg az utat ahhoz, hogy elegáns éttermek hófehér abrosza felett fusson körbe a kékfrankosunk a pohár oldalán.
Amikor ezen gondolkoztam, óhatatlanul eszembe jutott kedvenc nyári boros filmem, a Bor, mámor, Provence egyik sora. Henry bort kóstol a pincében, és a fiatal Max tökéletes előadást tart az erjedésről. Henry meglepetésére Max a szőlésztől, Duflottól hallott minderről. Henry az előadást követően azt mondja: „A legvalószínűtlenebb helyen is rábukkanhatsz bölcsességre. Ha csak azt nézed amint Duflot egyszerűen térden állva gyomlál, láthatod, milyen költészetet visz a szőlő iránti elhivatottságba.”
Henry-nek igazából nem kellett volna meglepődnie, de ezt ő is tudja. A költészet ott van minden szőlő- és pincemunkában. Ott van azokban a kérdésekben, amelyeket szüretre készülve teszünk fel magunknak. Mikor szüreteljünk (milyen érettségben), hogyan bogyózzunk, feltárjuk-e részben vagy egészben a szemeket, mennyi legyen az egészfürt aránya, kell-e hidegáztatás, mennyi ideig tartsuk héjon a cefrét?
Nyitott pincék, nyitott emberek
Hát, a mi pincénk nem nyílik ki túl sokszor, legfeljebb akkor, amikor dűlőtúrát szervezünk. Mivel a Donát-napi bortúra a hegyen van, ahol a mi szőlőink is fekszenek, ilyenkor azért előkerül a pincekulcs. Ahogy tavaly, idén is a Csúcsihoz telepedtünk le, ahonnan belátni az egész környéket. A pincehideg borok mellé olvasztott raclette sajttal készített szendvicset mellettünk az Alpokaljasajt, és volt sütemény, pogácsa a kőszegi Magműhelynek köszönhetően. És volt nyitottság a kőszegiek, és környékbeliek részéről. A meleg miatt volt idő beszélgetni is, ami nekem mindig nagyobb élmény, mint beszélgetés nélkül jó sok bort kiönteni a poharakba. Jól estek azok a borok is, amelyeket szomszédolás közben kóstoltunk. Hiába, egyre jobbak a kőszegi borok!
Ez történt az elmúlt két hétben.
Fotó:
Unger Bormanufaktúra
Kőszegi bor - Bogdán Ferenc