Vissza
Itt a helyem!
2021.12.11. | Szabó Edit
A Kőfejtő Pince a Nagy-Somlói borvidék egyik legszerethetőbb borászati vállalkozása. Egy családra méretezve, a hétköznapok szépségeivel fűszerezve. Tóth Péter gimnazista korában döntötte el, hogy borász lesz, és a mi nagy szerencsénkre szépen le is telepedett a Somlón…
Buja szőlőültetvények között megbújó takaros présház, élénksárga virágtakaróval borított, 2009-ben épült pince, kőhajításnyira kis családi ház, ahol éppen elfér négy ember. Idilli élettér, és úgy tűnik, Tóth Péter, a Kőfejtő Pince tulajdonosa nem is vágyik többre. Talán még arra, hogy a borait szeressék az emberek, de a jelek szerint abban sincs hiba.
Noha a Somlón vagyunk, beszélgetésünkhöz Péter vörösbort tölt. Igazi kuriózum ez errefelé. A Ság-hegyen termett syrah, cabernet sauvignon és merlot szépen ölelkezik össze, és csodálatos egészet alkot. A bor hordóban erjedt és érett, kristálytiszta ízeivel maga a természetesség. Azt már csak a romantikára fogékonyak kedvéért tesszük hozzá, hogy Péter ezt a bort a felesége, Vera kedvéért készítette. Aki szeretné megkóstolni, legyen résen, nagyon kevés van belőle.
A családoddal együtt itt élsz a Somlón. Kívülről nagyon idillinek látszik a kép. A mindennapokban is az?
Időnként nagyon, máskor pedig nem, de ez így természetes. Ha ránézel a hegyre, néha az az érzésed, hogy itt megállt az idő. A mi pincénk és a családi házunk környéke hétvégi házas övezet, ott szinte alig van állandó lakó. Gyerekkoromban én is mindig csak nyáron voltam itt, de most már látom, hogy a Somló télen is gyönyörű.
Sokan vannak, akik a környező településeken élve művelik a szőlőterületeiket. Te is megtehetnéd, hogy ingázol. Miért döntöttél úgy, hogy a hegyen akarsz élni?
A szüleim pedagógusok, gyerekkoromban Pápán éltünk egy panellakásban. Azt a területet a Somlón, ami ma is a birtokunk központja, a nagyapám vásárolta meg a nyolcvanas években. Szerintem nem is tudta, hogy mit vesz – hamarosan kiderült, hogy ő és a szőlő három különböző dolog. Édesapám viszont imádta, és vele együtt én is. Eleinte csak azt élveztük a bátyámmal, hogy itt szabadon csellenghetünk a hegyen, aztán később édesapámmal bújtam a szőlőismereti könyveket, és minden hétvégén volt egy újabb felfedezésünk. Hatévesen lett egy saját szőlőtőkém, egy rizlingszilváni. Imádtam figyelni, ahogy cseperedik. Számomra a szőlő és a hegy egyet jelent, itt a helyem az ültetvényem mellett.
Valahol azt olvastam, hogy a nagyapád azért szeretett volna somlói birtokot, hogy legyen végre jó bor a kocsmájában. Ez igaz, vagy csak városi legenda?
Ez csak városi legenda, a nagypapa szigorú ember volt, két lábbal állt a földön, mindig tudta, hogy mit akar. Ő a Somlóra soha nem dolgozni járt, mindig csak pihenni, de arról gondoskodott, hogy a területeket valaki megművelje, és az tény, hogy a bort el tudta adni a kocsmában.
Hogyan lett saját birtokod a Somlón?
A nagypapám az édesapámnak és a nagybátyámnak adta a birtokot, de a nagybátyám hamar felismerte, hogy ez nem az ő világa. Tudta, hogy én viszont borásznak készülök, így érettségi ajándékként megkaptam tőle, csak az átíratást kellet kifizetnem. Az egyetem alatt aztán felvettem a diákhitelt, és szőlőt telepítettem belőle, mégpedig furmintot. A mai napig az a pár száz tőke adja a furmintunk gerincét.
Eleinte magányosan éltél a Somlón, de most már a családod is itt van veled. Nem volt nehéz rábeszélni a feleségedet, hogy ezt az életformát válassza?
Nem igazán. A második randink már itt volt a hegyen, 2018-ban házasodtunk össze, és azóta folyton történik valami. Állandóan építkezünk, megszületett a két kislányunk, Anna és Tamara, és csatlakozott a családhoz egy autó és egy traktor is – nélkülük sokkal nehezebb lenne az élet.
A feleségednek mi a foglalkozása?
Vera igazságügyi szakértő, de szerencsére nagyon szereti a borokat, és jól is kóstol. Az ő kedvéért készítettem vörösbort, és büszke vagyok rá, hogy ízlik neki. Tudom, hogy előbb-utóbb vissza fog térni a munkájához, és a gyerekeknek is fontos lesz jó iskolába járni, úgyhogy ez az idill nem tart sokáig itt a hegyen, de amíg van, addig nagyon meg kell becsülni.
Milyen elvek szerint építed a borászatot?
Lehet, hogy kívülről nem látszik, de az építkezés nagyon tudatos. Mindig az a legfontosabb szempont, hogy a borászat önjáró legyen, külső forrást ne kelljen beletenni, csak azt a pénzt forgatom vissza, amit megtermelek. Ez így viszonylag jól tervezhető, még akkor is, ha mindig vannak hullámhegyek és hullámvölgyek is.
Mekkora a területed?
Öt hektárt művelünk, és ez még nagyon jól átlátható. Csak a saját szőlőnkből készítek bort, ez a garancia arra, hogy mindig jó a gyümölcs minősége. A szüret időpontjának megválasztásában nincs kompromisszum, akkor szedjük a szőlőt, amikor szerintem kell, és annyi embert mindig összejön, hogy a munka biztonsággal elvégezhető legyen.
Azt az egyet mindenki tudja a Nagy-Somlói borvidékről, hogy az ott született borok meglehetősen magas savtartalmúak. A te boraid időnként mintha rácáfolnának erre. Ennek mi az oka?
A Kőfejtő Pince és a szőlőterületek nagy része a hegy nyugati részén található, ahol nagyon sok a napsütés és magas a hőösszeg. Egészen estig melegíti a szőlőt a nap, ez az oka annak, hogy az én boraimban alacsonyabb a savtartalom, mint a somlói átlag. Nem is baj, mert így talán barátságosabbak és könnyebben érthetőek.
Ha jól értem, nálad inkább a naptól kell védeni a szőlőt. Erre van valami speciális technikád?
Nagyon egyszerű a módszer: a fürtöket teljes lombtakarásban tartom, hogy a levél fedje a bogyókat. Mióta ezt a gyakorlatot követem, erősebb a növény, és nagyjából két héttel korábban megvan a cukros érettség, mint annak előtte. Sokszor valóságos esőerdőnek tűnik a szőlő, de így van jól, mert a cukor a levelekben képződik, és nem a bogyóban.
Amikor a filozófiádról kérdeznek, azt szoktad mondani, hogy hagyományos módon készíted a boraidat. Ez mit jelent?
Nagyon kevés vegyszert használok. Nem ellenőriztetem, de beleférnék a biominősítésbe. Az egészséges szőlőt szüret után azonnal bogyózzuk, préseljük, de a préslevet elengedem, csak a színlével dolgozom. Nem vagyok teljesen kénmentes, megkénezem egy kicsit a mustot azért, hogy egy-másfél napig erjedésmentesen tudjam tartani, ugyanis ha ennyi idő alatt nem erjed be, akkor szépen letisztul, a zavarosító anyagok leülnek az aljára. Minden borom fahordóban erjed és érlelődik, 2015 óta nem használok fajélesztőt. Erjedés után telizem a hordókat, és tavaszig hagyom a bort seprőn, de nem kevergetem. Hogy meddig várok a palackozással, az mindig egyedi elbírálás szerint történik.
Mennyi idő alatt érik el a boraid az optimális fogyasztási érettségüket?
Bora válogatja, de 1-2-3 évre mindegyiknek szüksége van. Nálam mindig több évjáratból áll össze a szortiment.
Milyen szőlőfajtákkal dolgozol?
A Somlón olaszrizling és juhfark terem fele-fele arányban, van egy kevés furmint, meg valamennyi hárslevelű. És van egy területem a Ság-hegyen is, ahol kék szőlő terem, és egy fél hektárnyi juhfark. Hamarosan lesz egy Ság-hegyi juhfarkom, szerintem én vagyok az első, aki előjön egy ilyen tétellel.
Na, és mi igaz abból, hogy a juhfark a nászéjszakák bora?
Ez a nyolcvanas évek marketingszövege volt, nem igaz a fiú utód, a somlói borászok többsége élő cáfolata a legendának. Tornai Tamásnak két kislánya van, a Kreinbacher Birtok főborászának, Várszegi Györgynek két kislánya van, nekem is két kislányom van. Barcza Bálint és Kis Tamás némiképp javítja a statisztikát, mert náluk csak az első gyermek kislány, a második kisfiú. De ettől függetlenül nagy híve vagyok a fajtának.
Mindig rajongtál érte?
Nem, épp ellenkezőleg. Amikor az első saját területem meglett, akkor se akartam juhfarkot telepíteni, édesapám mondta, hogy ne legyek már bolond. A közönség hiányolni fogja. És most ott tartok, hogy minden második palack, amit értékesítek, juhfark. Meg kellett tanulnunk bánni vele, ami nem ment könnyen, de már jó úton vagyunk, azt hiszem.
Milyen az élet a hegyen?
A teleket nagyon szeretjük itt, csönd, van, nyugalom, van időnk terveket szőni, megkérdezni a szomszédot, hogy hogy van. Télen minden este sétálunk egy nagyot a gyerekekkel, és mindig más ismerőshöz kopogtunk be. Megyünk szülinapra Cartwright Évához, a szánkón egy tortával és egy üveg borral, és a gyerekek visszafelé elalszanak a hátunkon. Persze napközben megy a metszés, az élet nem áll meg, dolgozni kell, de mégis egészen más.
Annak idején, amikor úgy döntöttél, hogy borász leszel, valahogy így képzelted el az életedet?
Arra nem emlékszem, de azt tudom, hogy most jól érzem magam. Van egy szép családom, egy présházam, egy kóstolótermem, ahová szeretnek jönni az emberek, és a pincétől karnyújtásnyira ott a családi házam a szőlősorok között, ahová mindig jó hazamenni. Több nem is kell.
Fotó:
Vető Gábor
