Vissza
A pozitív gondolkodás fontos!
2019.10.05. | Pesti Eszter-Szabó Edit
A Kovács Nimród Borászat ebben az évben ünnepli a tizedik születésnapját. A vállalkozás tulajdonosának kalandos életéről már könyv is született, mégis mindig jó a történeteit hallgatni, és közben feltöltődni azzal a pozitív energiával, amit sugároz magából…
A tizedik évforduló tiszteletére nyáron kerti partira hívtad a szakmai barátaidat. A találkozónak azonban nem az egri pincészet, hanem a te saját budai házad adott otthont. A vendégek megismerkedhettek a személyes élettereddel, aki látta, tudja, hogy lenyűgöző a dolgozószobád. Mesélj kicsit róla!
Volt már néhány dolgozószobám életemben, hiszen 35 évet töltöttem el a nagyvállalatok világában. A mostaniban a legkedvesebb tárgyaim vesznek körül: régi könyvek, gyerekkori emlékek, számomra fontos fényképek és a faterom régi, ügyvédi íróasztala, amit mind közül a legjobban szeretek. Rendbe szedettem, és az ő emlékére most ezen dolgozom. Ott áll rajta az írógépe is.
A családod régi fotói mellett néhány amerikai elnök portréja is ott lóg a falon…
Igen, a festmények a három kedvenc amerikai elnökömről készültek. Amerika megalapítója, George Washington portréját egyébként Madarász Viktor festette, de ott van mellette Abraham Lincoln és Ronald Reagan is, aki véleményem szerint az utolsó jó elnöke volt Amerikának. Nagyon sokan tudják rólam, hogy a felnőtt életem jelentős részét az Egyesült Államokban éltem le. Nem voltam ugyan politikus, de évtizedeken keresztül dolgoztam a média világában, ami elég közel áll a politikához. Itt van egy fénykép Ronald Reagantől, amit személyesen nekem dedikált. Erre nagyon büszke vagyok.
Akkor mondhatjuk, hogy ez a kedvenc helyed ebben a csodálatos villában?
Az egyik kedvenc helyem. A másik a borospince, ami ugyanúgy közel áll a szívemhez. Az épület maga egyébként valóban csodálatos, 1852-ben épült, klasszicista stílusban. Amikor ideköltöztünk, nem volt bútorunk, ezért próbáltam abból a korszakból olyan műalkotásokat, berendezési tárgyakat keresni, amelyek illeszkednek az épület stílusához.
Mennyire tartod magad amerikainak?
Magyarországon születtem, de hosszú ideig éltem Amerikában. Ott alapítottam először családot, három szép amerikai gyerekkel, szóval azt mondom, hogy amerikai magyar vagyok, vagy inkább magyar amerikai. Mind a két országot nagyon szeretem, az Egyesült Államok nagyon jó volt hozzám, de Magyarországon születtem, ez az igazi hazám.
Az első magyarországi látogatásod még a média világának köszönhető, a boros közéletbe csak később épültél be. Hogyan kezdtél érdeklődni a borok iránt?
Ügyvédnek készültem, mint a papám, de politikai okok miatt nem vettek fel a jogi egyetemre, így aztán felcsaptam pincérnek. Kitanultam a szakmát, több jó étteremben és szállodában is dolgoztam Budapesten, aztán disszidáltam. Amikor Amerikában munkát kerestem, logikusnak tűnt, hogy ott is pincérként helyezkedjek el. Denverben éltem, és egy színvonalas olasz étteremben kezdtem dolgozni. A tulajdonos rajongott a jó borokért, az ő segítségével kezdtem el a komolyabb ismerkedést, aztán amikor befejeztem az egyetemet, és bekerültem az üzleti világba, rengeteget utaztam, és lehetőségem nyílt jó borokat kóstolni szerte a világon. Így lett ebből az érdeklődésből szerelem.
Mi késztetett arra, hogy boros vállalkozásba kezdj Magyarországon?
A kilencvenes évek elején Londonban dolgoztam, onnan jártam haza időnként, hogy meglátogassam a mamámat, és ekkor döbbentem rá, hogy milyen siralmas a borválaszték itthon. Amikor az első cégünket, az HBO Cable Comot létrehoztuk itthon, rengeteg külföldivel dolgoztam, és komoly fejfájást okozott, hogy milyen borokat mutassak nekik. Óriási fellélegzés volt, amikor Gere Attila első palackozott tételei megjelentek a piacon. Akkor döntöttem el, hogy ha egyszer valaha lehetőségem lesz erre, én is beszállok a borbizniszbe.
Nem kellett olyan nagyon sokat várni erre, hiszen 2000-ben megalakult a Monarchia Borkereskedés…
A céget két ismerősömmel hoztuk létre, és az volt a célunk, hogy a legszebb magyar borokat összegyűjtsük, és megmutassuk külföldön. Akkoriban már a UPC kelet-európai részlegét vezettem, és 2009-ben nyugdíjba mentem, de arra gondoltam, hogy nem vagyok még olyan öreg, hogy mostantól papucsban kutyát sétáltassak, és fotelben üldögélve újságot olvassak. Ekkor alakult meg a Kovács Nimród Borászat, pontosan tíz éve vagyok nagybajszú borosgazda.
Volt valaha bajszod?
Volt, de nem állt jól. Anélkül is borosgazda vagyok.
Szereted a borosgazda titulust?
Igen, mert szerintem ez korrekt kifejezés. Nem vagyok borász, de van egy borászatom, és azt szokták mondani, hogy „a gazda szeme hizlalja a jószágot”. Minden héten legalább egyszer ott vagyok Egerben, néha többször is, és ilyenkor átbeszélünk mindent. Hála istennek nagyon jó csapat alakult ki, mindenkinek megvan a saját feladata. A cél az, hogy minden évben jobb legyen a bor, mint az előzőben volt, szebb, különlegesebb, érdekesebb. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy hosszú folyamat volt ugyan, de felkerültünk a világ csúcsára.
Ha már a csúcsról beszélünk: van a Nagy-Egeden is területetek. Mesélj a termőhelyekről és a borokról!
A Nagy-Eged csodálatos, több száz évvel ezelőtt is az volt Eger legszebb szőlőhegye. Aztán államosították, de mivel gépekkel nem lehetett művelni, szép lassan a sorsára hagyták. A privatizációt követően sikerült vásárolnunk ott egy 10 hektáros földet, 350-500 méteres tengerszint feletti magasságban. Ez a legjobb területünk, az itt születő furmint, az NJK nevű kékfrankos-syrah házasítás és a Grand Bleu fantázianevű kékfrankos válogatás alkotja a termékpiramisunk csúcsát. Ezek rendkívül különleges ízvilágú, összetett borok, amelyek a nemzetközi mezőnyben is komoly eredményeket érnek el.
És mi van alatta?
A mindennapos fogyasztásra szánt rozét, az egri csillagot és a bikavért leginkább vásárolt szőlőből készítjük, ezek is korrekt, jól iható borok, elérhető polci áron. Ez az alap, a piramis alja. A közepén van a Monopole sorozat, vagyis a birtokválogatás, amihez már saját szőlőt dolgozunk fel a Nyilasmár- és a Nagyfai-dűlőből. Ide tartozik a Battonage Chardonnay, a 777 Pinot Noir, a Soul Syrah, a Rhapsody Bikavér és még jó néhány más tétel. A sorozat rendkívül népszerű a vásárlóink körében.
A Kovács Nimród-borok jó része megtalálható az amerikai piacon is. Hogyan fogadják őket a tengerentúli borkedvelők?
Jelenleg a boraink 10-15%-a megy Amerikába, és ez a szám csak lassan emelkedik. Az igazság az, hogy bár nagyon büszkék vagyunk rájuk, a magyar borok csak Magyarországon világhírűek. Az amerikai piacon afféle missziós tevékenységet végzünk, kóstolókat, bemutatókat tartunk, mert kevés kivételtől eltekintve az ott élő emberek többsége a tokajin kívül még egyetlen magyar borról sem hallott.
Akkor annál inkább meglepő, hogy Egerbe rengeteg amerikai vendég érkezik kifejezetten azért, hogy a boraitokat megkóstolja…
Sokan felkeresnek bennünket, sőt vissza is térnek hozzánk, de sajnos soha nem vásároltak, mert hiába tetszett a borunk, a repülőn nem tudták hazaszállítani. Tavaly indítottuk útjára azt az internetes szolgáltatást, amelynek segítségével itt a pincénkben a boraink többsége online megrendelhető, és mire hazaérnek, már otthon várja őket a csomag. Ez a szolgáltatás az Egyesült Államok mind az ötven államában működik, és egyre többen élnek vele.
.jpg)
Úgy tudom, évi 110-120 ezer palack bort készít a Kovács Nimród Winery. Terveztek bővülést?
Egyelőre nem. Területünk lenne, mert a 95 hektárunkból csak 26-ot művelünk, de számomra fontosabb a minőségi fejlődés. A borászatot ügyvezetőként Kovács Mónika irányítja, a borászunk Polyák István, a szőlészetet a Marczis testvérpár, Tamás és Péter viszi, a vendéglátásért és a marketingért Pintér Noémi felel. Az állandó létszámunk 20 fő.
Tízéves a nevedet viselő borászat. Mit érzel, amikor erre a „gyermekedre” gondolsz?
Büszkeséget, természetesen. Arra azonban rá kellett jönnöm, hogy egy borászat életében tíz év még nagyon rövid idő. Már kezdünk rátalálni a stílusunkra, már kezdenek beállni az ültetvények, úgyhogy most újabb izgalmas tíz év következik, amikor a boraink remélhetőleg a világpiacon is megtalálják a maguk helyét.
.jpg)
Derűs ember vagy, tele pozitív energiával. Mindig így élted az életedet, vagy ez amerikai hatás?
A mosoly nem kerül semmibe, miért ne adjak belőle? Aki mosolyog, arra egészen másként tekintenek az emberek. Próbáljátok csak ki! Az optimista világlátásomat a mamámtól örököltem, rengeteg szeretetet kaptam tőle, amiért soha nem lehetek elég hálás. Az alap tehát megvolt, de a kiteljesítésében fontos az amerikai évek szerepe. Aminek történnie kell, az úgyis megtörténik, a kérdés csak az, hogy hogyan reagálunk rá. A magyarok általában csak a sikert tudják elfogadni, a kudarctól dühösek vagy szomorúak lesznek. Én a kudarcot egyszerűen leckének hívom, és azt nézem, hogyan tanulhatok belőle. A pozitív gondolkodás fontos, soha ne becsüljétek alá az erejét!
.JPG)
Megjegyzés: Az interjú hanganyagának szerkesztett változata a Magyar Katolikus Rádió Borivóknak való című műsorában hangzott el, 2019. szeptember 21-én. A műsor ITT meghallgatható.
Fotó:
Kovács Nimród Winery
Fabien Lainé
