Vissza
A lángot én viszem tovább
2020.04.04. | Szabó Edit
A tállyai SZÓLÓ nevét gyorsan megtanulták a természetes borok rajongói, ám azt kevesen tudják, hogy a pincészet merész, formabontó borait egy halk szavú, törékeny nő, Éless Tímea készíti…
A Tokaji borvidék egyik legfiatalabb pincészete, a SZÓLÓ 2014-ben jelent meg a piacon különleges tételeivel, és azóta is minden évben tartogat valami meglepetést a természetes borok rajongói számára. A tállyai székhelyű családi vállalkozás motorja a férj, Éless Tamás, ám a borokat hihetetlen odaadással és példás fegyelemmel a feleség, Éless Tímea készíti. Vele beszélgettünk.
Két kislány anyukája vagy, a kisebbik még nincs három-, a nagyobbik nem egészen ötéves. A SZÓLÓ is az utóbbi öt-hat évben jelent meg és vált ismertté a piacon. Aludtál is néha?
Keveset. Alighogy elkezdtük építeni és fejleszteni a birtokot, egymás után megszülettek a gyerekek, én pedig állandó konfliktushelyzetben éltem az életemet, mert folyton azt éreztem, hogy vagy velük, vagy a szőlővel nem töltök elég időt. Most már látszik a fény az alagút végén, a lányok nagyobbak, szeretnek velem kijárni a szőlőbe, imádnak borkóstolósat játszani, a borászat pedig megy a maga útján.
Amikor arról kérdeznek, hogy miért lettél borász, először mindig a nagyszüleidről mesélsz…
Igen, mert minden velük kezdődött. Gyerek voltam még, amikor az édesanyámat elveszítettem, ezért nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimmel, és a kapcsolatunk rendkívül szorossá vált. Tokaj-Hegyalján éltünk, és mint akkoriban mindenkinek, nekik is volt szőlőbirtokuk. Két hektárt műveltek, mellette a nagyapám a helyi kőbányában dolgozott, a nagymamám pedig szőlőoltványokat készített. Úgy szívtam magamba a természet és a szőlő szeretetét, hogy észre se vettem.
Mégis úgy döntöttél, hogy a felnőtt életedben mással szeretnél foglalkozni. Mi hozott vissza végül Hegyaljára?
Elhagytam a borvidéket, angol nyelvet és nyelvészetet tanultam, de nem nagyon tetszett a nagyvárosi lét. Folyamatos útkeresésben voltam, kacsingattam hazafelé, és visszanézve látom, hogy csak egy jelre vártam, ami hazahozhat.
Mi volt ez a jel?
A nagyszüleim idősödtek, egyre kevésbé bírták a munkát a szőlőben, egyik területet adták el a másik után. Már csak egy kicsi, 0,3 hektáros ültetvény maradt az övék, és amikor látszott, hogy az is meghaladja a mama erejét, rám nézett, és megkérdezte: mi legyen? Adjuk el? A kérdés szíven ütött. Belém hasított, hogy mi lesz ezután, ha nem lesz szőlő, nem lesz bor, ha nem lesz mindaz, ami a gyerekkoromat, a gyökereimet jelentette. Akkor döntöttem el, hogy hazaköltözöm. Ez 2009-ben történt.
Hogyan boldogultál az első években?
A nagyszüleim segítségével. A szőlőt mamával együtt műveltük, az első borom mellett a nagyapám bábáskodott. Ebben az időszakban ismertem meg Tamást, aki később a férjem lett, és ez a kapcsolat új távlatokat nyitott. Tamás megkóstolta a bort, elmondta, hogy szerinte nekem ezzel kellene foglalkoznom, és kaptam tőle egy új hordót ajándékba. Ezzel indult el a pince új élete, és Tamás inspiráló jelenléte azóta is rendkívül fontos a vállalkozásban.
Arra a tudásra hagyatkoztál, amit a nagyszüleidtől kaptál?
Elvégeztem mellé a Soós István borászati szakképző iskolát is, a szakmai gyakorlatomat pedig a nagy példaképnek tartott Bott Pincénél végeztem. Imádtam velük a közös munkát.
Azzal a bizonyos 0,3 hektárral indult a SZÓLÓ története, de ma már 9 hektáron gazdálkodtok. Milyen szempontok szerint választottátok ki a területeiteket?
Több olyan birtokrészünk is van, amelyek megvásárlásánál az érzelmek döntöttek. Nagyon fontosnak érzem a család női ágát, ezért külön örültem, amikor megvettünk egy olyan földdarabot, ami korábban a dédnagymamámé volt. Számomra mindig a nagymamám volt a család meghatározó alakja. Szerencsére még mindig köztünk van, de ahogy telnek az évek, egyre inkább érzem, hogy a lángot majd én viszem tovább. A gyökereim Tállyán a legmélyebbek, itt van a szőlőnk java része, és itt épül az új borászatunk is.
Már az induláskor látszott, hogy saját utakat kerestek, hogy a SZÓLÓ komolyan gondolja a természetes borkészítést. Honnan jött ez az irány?
Elmentem egy boros rendezvényre, megkóstoltam egy igazán jól sikerült természetes bort, és nem volt visszaút. Tudtam, hogy ezt az irányt akarom követni, csak meg kellett találnom, hogy hogyan. A szőlőben ez annyira magától értetődő! Soha nem használtunk gyomirtót, felszívódó szereket, így nőttem fel, így nevelem a gyerekeimet. De a bor más, mint a szőlő. A pincében nem ennyire egyértelmű, hogy mit jelent a természetesség. Egyébként félre ne érts, nincs bajom a konvencionális borokkal, mi is úgy indultunk, de a saját kicsi családi borászatunkban szabadabban kísérletezhetünk, és mióta elhagytuk a nélkülözhető technológiát, azóta látjuk, hogy az egyszerű, kisüzemi módszerekkel készített borainkban sokkal több a lélek, sokkal több az élet.
Elég szenvedélyesen tudsz beszélni ezekről a borokról…
Hát persze, hiszen minden egyes szőlőszemet én kísérek végig az útján, a metszéstől a palackozásig része vagyok a folyamatnak. Nem avatkozom be, hagyom, hogy minden történjen magától, de figyelek és tanulok.
Jelenleg ökológiai művelést folytattok. A biodinamikus gazdálkodás a cél?
Igen, de az átállásig még szükségünk van 5-6 évre. Az ültetvények környezetét át kell úgy alakítanunk, hogy támogassa a növény ökoszisztémáját. Az új borászatunk gravitációs elven működik majd, és ez sokkal kíméletesebb feldolgozást eredményez. A technológiát leegyszerűsítjük, amennyire csak lehet, a hordón kívül agyagedényeket használunk, azt is megnézzük, hogy milyen, ha ezeket földbe ássuk. Nagyon izgalmas időszak elé nézünk.
Szerinted mi a jó bor alapja?
A vegyszermentes, természetes alapanyag, amit a biodinamikus gazdálkodással biztosítani tudunk majd. A pincében pedig patikatisztaság. A problémákat nem kezelni kell, hanem megelőzni, és akkor minden rendben lesz.
Kilenc hektáron gazdálkodtok. Mi terem az ültetvényeiteken?
A terület 70%-án furmintot, 20%-án hárslevelűt szüretelünk, a többi sárga muskotály, ami tavaly hozott termést először. Meggyőződésem, hogy szeretni kell az alapanyagot, anélkül egyszerűen nem tudsz jó bort készíteni. Vagyis mondjuk inkább úgy, hogy nekem nem sikerül. Ha viszont megvan az összhang a szőlő és a borász között, csodálatos borok születhetnek.
Te mikor érezted ezt az összhangot?
Például a Puro névre keresztelt 2016-os furmintunknál, amit teljesen beavatkozásmentesen készítettünk, kerámiaedényben. Néhány palack még van belőle, időnként kinyitunk egyet-egyet. Nagyon szépen dacol az idővel. Ilyen ihletett pillanatban született a 2015-ös aszúnk is. A sárga muskotályunk szűzterméséből késői szüretet készítettünk. Héjon erjedt végig, nem préseltük, csak elválasztottuk a levét. Hamarosan letöltjük, mindössze 800 palack lesz belőle. Nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatására.
.jpg)
Mit jelent számodra Tokaj-Hegyalja?
A gyökereimet, az otthonomat, az életemet. Még nagyon sokat kell tanulnom, utaznom, világot látnom, de hálát adok a sorsnak, hogy Tokajban születtem. Kivételes adottságú borvidéken élünk, ahol bort készíteni nem egyszerűen lehetőség, hanem megtiszteltetés.
