Vissza
Ezt a kincset meg kell őriznünk
2021.10.16. | Szabó Edit
A most 75 éves Tornai Pincészet a Nagy-Somlói borvidék egyik leglátogatottabb helyszíne. Hétvégén egymást érik a programok, a hétköznapok azonban a komoly szakmai munkáról szólnak. Tornai Tamással beszélgettünk…
A Tornai Pincészet jellegzetesen somlói homlokzatú régi épülete mellé hangulatos terasz és tágas kóstolóterem épült az utóbbi években. Az öreg pince is alaposan kibővült, a felszínről levezető csigalépcső aljában tartályok erdeje fogadja a látogatót, a boltívek alatt pedig hordók sorakoznak, katonás rendben. A felső szinten régi fotók borítják a falakat, valaha volt szüretek emlékképei, fáradt, de mosolygó emberek, akik mára emlékké váltak maguk is. A múlt szőlőművelő eszközeit kis múzeumban gyűjtötték össze, aki a pincészetben jár, megnézheti, honnan indult a Tornai Pincészet 75 éves története.
Tornai Tamás tiszteli a hagyományokat, fontos számára a múlt. A borászatot édesapja, Tornai Endre alapította 1946-ban. Az akkor 0,8 hektáros terület mára 70 hektárra nőtt, és a hagyományos szőlőművelő eszközöket felváltotta a legmodernebb technológia, de a múlt értékeit minden esetben szem előtt kell tartani, hiszen ha elfelejtjük, hogy honnan jövünk, azt sem fogjuk tudni, hogy hová tartunk. A teraszon ülünk le beszélgetni, és Tamás a 2019-es olaszrizlinget tölti a poharunkba. A fehér virágos, őszibarackos illat finom sóssággal keveredik, a bor kellemesen hűvös, arányos, éppen a beszélgetéshez illő.
Mi jut eszébe az olaszrizlingről?
Az, hogy édesapám első saját telepítése is olaszrizling volt, és nagyon szép bort adott. Ma is a miénk, a Szent Ilona-dűlőben van, a kápolnától nyugatra. Csodálatos fekvésű terület. A kukoricaköves bazalt barna erdőtalajjal keveredik, és a humusztartalom is magas, jól érzi ott magát a szőlő.
Ön itt nőtt fel, beleszületett a szőlőbe, ahogy mondani szokás, de a gépek jobban vonzották. Gépészmérnökként komoly sikerei voltak, valahogy mégis visszahúzta a szőlő. Volt ennek valami konkrét oka?
Nem volt, egyszerűen csak a sorsom húzott bele. Már a hetvenes években különböző gépeket terveztem, a pincészet számára, én építettem meg a borvidék első bogyózómasináját, de terveztem traktort is, hogy megkönnyítsem a saját munkámat. A tavaszi metszéseket együtt végeztük apámmal, azt mindig nagyon élveztem, és végül 1995-ben döntöttünk úgy, hogy továbbfejlesztjük a borászatot. Tizenhat éven át együtt dolgoztunk, majd édesapám halála után én vittem tovább a vállalkozást. Most tíz éve, hogy nincs közöttünk, november 23-án lenne százéves. Szerveztünk is egy kis ünnepségsorozatot az emlékére.
Ön évtizedek óta itt van a Somlón, figyeli a változásokat. Merre tart most a borvidék?
Gyerekkoromban a források lefolyásai mentén alig lehetett felkapaszkodni a hegyre, most pedig betonozott utakon közlekedünk. Sok tekintetben hatalmas a fejlődés, és ennek mi nem csupán élvezői, hanem gyakran – országosan és helyben is – formálói is voltunk. A borvidék kicsi, de szerencsére egyre több képzett szakember jelenik meg itt, hogy megvalósítsa az elképzeléseit, és a terület ma már a befektetők számára is vonzó.
A Somló nagy része régen hétvégi házas övezet volt, sok apró telekkel. Mennyire változott meg a hegy szerkezete?
Jelentős a változás. Régen háromezer tagja volt a hegyközségnek, most alig ezer tagot számlál, tehát a terület – különösen a déli oldal – koncentrálódott. Viszont örömteli, hogy sok kisebb pincészet megmaradt, és gazdáik egyre komolyabb feladatuknak tekintik a minőségi borkészítést. Jó kezekben van a hegy.
A szándék már korábban is megvolt, de azért nagyon sokáig voltak a Somlón olyan borok, amelyekre csak a készítőjük volt büszke. Ez a helyzet is változóban van?
Ezen a területen is óriási a fejlődés, és ebben komoly a szerepe a borvidéki borversenyeknek, az András-napi bormester-találkozóknak, a Juhfark ünnepnek, mert ezeken a rendezvényeken mindig egymás mellett jelennek meg a borok, és mindenki szembesül azzal, hogy a másik mit készített. Rengeteget tanulunk egymástól, és érzékelhető, hogy változik a szemlélet.
Mennyire figyelnek a nemzetközi trendekre?
Egyre jobban. Ez az apró borvidék a csak rá jellemző fajtákból készült boraival több éven keresztül a legnagyobb világversenyek legjelentősebb elismeréseit szerezte meg. Mindez azért is nagyszerű, mert azt is látjuk, hogy hol tart a világ, és hol a helyünk benne. Mi azt mondjuk, hogy a Somló egyedi érték, és ezt az egyediéget meg is kell őriznünk, de az is fontos, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, megismerjük és alkalmazzuk a modern borászati technológia vívmányait. És ha már itt tartunk, hozom a következő bort. Aranyhegy Juhfark 2019.
Nagyon gazdag illatvilág, propolisz, fehér szirmú virágok, trópusi gyümölcsök, ananász, körte, őszibarack, édesfűszerek. Rendkívül izgalmas bor. Jól látom, hogy egyre népszerűbb a juhfark?
Igen, de el kell mondanom, hogy ebben nagyon fontos érdemei voltak az édesapámnak. 1980-ban alakult meg a Somló Baráti Kör, amelynek apám volt az első vezetője, és ez a társaság álmodta meg, hogy a juhfarkot „vissza kell hozni” a hegyre. Ő hozott létre saját klónszelekcióval egy juhfarktörzsültetvényt, és ma már ez a fajta a borvidék legnagyobb területen termesztett szőlője. Pedig sok a gond vele, de megtanultuk kezelni, így csodálatosan mutatja a hegy karakterét.
Melyek azok a szőlőfajták, amelyeket Ön fontosnak tart a pincészetben?
Nálunk is a juhfarké a kiemelt szerep, azt termesztjük a legnagyobb területen, fontos a furmint, az olaszrizling és a hárslevelű, valamint a tramini is. Ez az öt fajta a választékunk alapja. Van egy kis sauvignon blanc, amit nagyon szeretünk, a zenitünk főként a holland, az angol és a skandináv piacokon népszerű, szürkebarátból pedig készítünk klasszikus, testes változatot, de frissebb, pinkes árnyalatút is.
Mennyi bort készítenek évente?
Háromszázezer palackot töltünk, és ennek 60%-a külföldön talál vásárlóra, de az is fontos, hogy a palackok nagyjából 20%-a itt, a pincénél kerül a fogyasztókhoz, itt nyitjuk ki a teraszon és a rendezvényeken.
A borok készítésekor milyen filozófiát követnek?
Vertikális, vagyis gravitációs feldolgozás, horizontális eszközökkel. Ez első hallásra talán úgy hangzik, mint a fából vaskarika, de nem az. A technológiát néhány éve kezdtük alkalmazni, a 2019-es boraink különösen nagy sikere már talán ennek is köszönhető. Szüret után a bogyók a bogyózóból azonnal egy hűthető, dupla fenekű tartályba pottyannak bele, ebben áztatunk, és mivel dupla fenekű, a perforált belső fenéklemez megfogja a cefrét, így a must már eleve szűrve kerül ki a rendszerből. A többit a gravitáció intézi, a tartály közvetlen összeköttetésben van a pincével.
A pincében rengeteg fahordót láttunk. Jól áll a somlói boroknak a hordós érlelés?
Nagyon jól áll és nagyon fontos, ezért a hordóknak nálunk is kiemelt szerep jut, de törekszünk arra, hogy ne legyen hangsúlyos a hordó ízvilága a borban. Sokan mondják, hogy egy itt készült bor hároméves kora után kezdi igazán megmutatni magát. Töltök a poharába egy idősebb tételt, kóstolja meg a 2015-ös Apátsági Furmintunkat, és meglátja, milyen szép még ma is!
Tele van aszalvánnyal: paradicsom, körte, szilva, de közben repce és repceméz, is van az ízében, és még egy kis ringlós friss gyümölcsösség is feltűnik. Az ásványok az utóízben jelennek meg, de akkor nagyon intenzíven. Gazdag, mély bor, és még mindig nagyon frissnek hat. Az utóbbi időben számos komoly nemzetközi sikert bezsebelt a pincészet. Fontosak a díjak?
A világversenyeken való részvétel fontos küldetés, mert ugyan meggyőződésem, hogy a magyar bor legfontosabb fogyasztói bázisa Magyarország, de a magyar termésnek csak alig több mint a felét isszuk meg itthon. Ahhoz, hogy az exportpiacokra bekerüljünk – és ne az alsó polcokra –, szükséges, hogy megjelenjünk a komoly nemzetközi versenyeken. A pincészetünk borai sorozatosan kiemelkedő eredményeket érnek el a világversenyeken, az elmúlt 6 évben mindig volt aranyérmes tételünk az International Wine Challenge-en. Igaz, hogy Magyarország és ezen belül a Nagy-Somlói borvidék csak egy apró porszem a világ bortermelésének egészében, de a stabilan magas minőségre figyel a nemzetközi piac.
Említette, hogy évről évre egyre több palackozott bor itt fogy el a pincénél. Ilyen sok borturista látogatja meg a hegyet?
Egyre többen jönnek ide kikapcsolódást, örömöt, boldogságot keresve. Sokan hozzánk térnek be először, üldögélnek, ebédelnek, borozgatnak a teraszon, bejárják a pincészetet, megnézik a múzeumot, mesélünk a hagyományokról, távozáskor pedig ellátjuk őket túratérképpel, hogy könnyebb legyen felfedezni a hegyet, de vezetett túrát is ajánlunk, ha valaki inkább ránk hagyatkozna a kalauzolásban. Egy jó biciklitúra vagy egy nagy gyalogos séta a Somlón tökéletesen feltölti az embert, testileg és lelkileg egyaránt. Nálunk minden évszakban van látnivaló, tél végén a medvehagyma és a hóvirág, tavasszal a rügyfakadás és a szőlővirágzás, ősszel a szüret és a festői színek csábítják az embereket, nyáron pedig van itt minden földi jó.
Ön is meglátja még ezeket a szépségeket?
Nézzen körül! Ez a látvány megunhatatlan, és mindig történik valami. Reggel, amikor jöttem dolgozni, két baknyúl viaskodott az út közepén, de röppennek a fácánok, és jár erre őz, róka is gyakran. Mindig rácsodálkozom, ahogyan a Somló teteje a hajnali párában úszik, szeretek elmerülni a napfelkelte, a naplemente, a balatoni hegyek látványában, és néha még az Alpok is látható innen. A szőlő napról napra fejlődik, változtatják a színüket a levelek, évtizedek óta nézem, mégsem tudok betelni vele.
Vannak kedvenc helyei a hegyen?
Szeretek felmenni a kilátóhoz, a várhoz, a Szent Ilona-kápolnához, a Taposó-kúthoz, de nincs olyan pontja a Somlónak, ahol ne állnék meg egy percre szívesen. Most, hogy már jók az utak, sokkal könnyebb nagyobb területeket bejárni. Kialakult a hegyen valamiféle közlekedési rutin, olyan, mintha külön KRESZ lenne itt érvényben. Bár szűkek az utak, és sokszor beláthatatlanok a kanyarok, mégsem ütközünk össze. Jó találkozni az itt élő emberekkel, a szőlőmunkásokkal, a traktorosokkal, gazdatársakkal. Megállunk, váltunk pár szót, aztán megy mindenki a dolgára. És az is nagyon jó, hogy a somlói emberek a vendégeket is nagy nyitottsággal fogadják, és örömmel osztják meg velük a borukat, az ételüket. Erről jut eszembe! Kóstolja meg a 2019-es Nagy-Somlói Traminit!
Hihetetlen illatbomba, licsis, sárga rózsás, gyöngyvirágos, de mégsem túlzó, mert a másik oldalon egy kis mentás, kapros hűvösség ellenpontozza az illatot. Kóstolva száraz, intenzív, emlékezetes. Aki szereti a fajtát, ezért a traminiért rajongani fog. Meg lehet azt fogalmazni, hogy mitől lesz somlói ízvilágú egy bor?
A Somló tanúhegy, itt valaha vulkáni tevékenység zajlott, és ez rányomja a bélyegét mindenre, ami itt terem. A talaj bazaltmorzsalékos, kukoricaköves, a benne élő mikroorganizmusok segítségével a gyökerek fel tudják venni az ásványokat, és ez határozza meg a somlói bor ízét. Sokféle vulkanikus terület létezik a világon, de Somló csak egy van, és ezt az egyediséget csak mi tudjuk megmutatni. Szeretem, hogy ha beleszagolok egy pohár borba, azonnal megmondom, ha somlói, mert kristálytisztán mutatja a hegy karakterét. Erre az értékre vigyáznunk kell, ezt a kincset meg kell őriznünk.
Fotó:
Vető Gábor
