Vissza
Nekem a bazalt alap
2021.07.24. | Szabó Edit
Ezzel a névvel csakis szőlőtermesztő lehet az ember, de Weingartner Olivér nem a „név kötelez” alapon választott magának hivatást. Az évekig külföldön dolgozó szakember a somlói 5 Ház Borbirtok hívására érkezett haza, és azonnal lázas munkába kezdett…
Bármelyik oldalát is nézzük, bazaltoszlopaival, régi pinceépületeivel, masszív támfalaival, titokzatos dűlőútjaival a Somló hegy csodálatos látványt nyújt. Északi oldalán, a várrom alatti részen található az 5 Ház Borbirtok, amelynek története ugyan a kétezres évek elejére nyúlik vissza, mégis keveset hallottunk eddig róla. A birtokon az utóbbi években hatalmas fejlesztések kezdődtek, és az új tulajdonosi kör nagyszerű szálláshelyeket alakított ki a területen található öt kicsi présházban, a 2,2 hektáros szőlőterület gondozására, valamint a borok készítésére pedig Weingartner Olivért kérte fel. A korábban évekig külföldön dolgozó szakember hatalmas lelkesedéssel kezdett tervei megvalósításához.
Itt nőttél fel a környéken?
A gyerekkorom Káptalantótihoz és Szentbékkállához kötődik, az egyik az édesapám, a másik az édesanyám szülőfaluja volt. Hároméves koromtól Káptalantótiban éltünk, de átjártunk Kállára, mert ott volt a családi birtok. Apukám a bicikli csomagtartóján vitt, a szőlő mindig adott munkát, de én nem nagyon szerettem. Alig érkeztünk meg, máris elkezdtem érdeklődni, hogy mikor megyünk haza…
Mikor jöttél rá, hogy mit jelent a neved?
A szüleim biztosan mondták kiskoromban, de valójában az iskolában jöttem rá, mert alsós koromtól németet tanultam. Ha bemutatkoztam, soha senki nem értette, folyton betűznöm kellett a nevemet, furcsa is volt, amikor külföldre költöztem, hogy senki nem kérdez vissza. A felmenőink valószínűleg Mária Terézia uralkodásának idején kerültek Magyarországra, a svábok betelepítésekor.
Mi lett a családi birtokkal?
Sokért nem adnám, ha még meglenne! A kétezres évek elején sokan fektettek ingatlanba azon a vidéken, jó ára volt a szentbékkállai parcelláknak, és mivel akkor nagyon úgy festett, hogy a családban senki sem fog a későbbiekben szőlőműveléssel foglalkozni, a család eladta a földeket.
Te milyen terveket dédelgettél?
Különösebb terveim nem voltak. A tapolcai gimibe jártam, a német jól ment, és bár a családom nem volt tehetős, fizettek nekem egy különtanárt, hogy az érettségi mellé a nyelvvizsgát is megszerezzem. A némettanárom, Enid néni mondta, hogy Németországban jól fizetik a mezőgazdasági munkásokat. Nem gondolkoztam sokat: szerdán leérettségiztem, és szombaton már ott kapáltam a kukoricát.
Az még nem egészen szőlő…
Az csak később jött. Érettségi után informatikát tanultam Budapesten, nyaranta pedig kijártam Németországba pénzt keresni, így telt el három év az életemből. Elszegődtem Svájcba egy 7 hektáros szőlőbirtokra, és valahogy annyira megérintett, amit ott láttam, hogy a szezon végén hazajöttem, és felnőttképzéses rendszerben elvégeztem Balatonfüreden a szőlész-borász iskolát. Közben munkahelyet váltottam, az osztrák Bründlmayer Birtok alkalmazottja lettem, hétvégenként onnan jártam haza iskolába. Mire megkaptam a bizonyítványomat, már tudtam, hogy jól döntöttem, 21 évesen találtam rá az utamra, és minden egyes nappal egyre biztosabb vagyok abban, hogy jól választottam.
A Bründlmayer jól ismert, nemzetközi hírű borászat. Mi volt ott a feladatod?
Szőlőmunkásként kezdtem, de mivel jól beszéltem németül, hamar felfigyeltek rám. Egyre komolyabb feladatokat kaptam, és végül megtettek szőlészeti vezetőnek.
Külföldiként ez nem kis eredmény…
Hálás is vagyok érte. Hét évet töltöttem náluk, élveztem a munkát és rengeteget tanultam. Láttam, hogyan lehet átállítani egy 120 hektáros birtokot egyik évről a másikra bioművelésre, megismerkedtem a legmodernebb szőlészeti technológiákkal, és magamévá tettem egy teljesen új szemléletet a zöldmunkák terén. A modern szemlélet nagyon erősen hatott rám, és mindazt, amit ott tanultam, a jelenlegi munkámban is maradéktalanul tudom hasznosítani.
Mindeközben hogyan alakultak a családi kapcsolataid?
A kedvesem kijött velem Ausztriába, ő is a Bründlmayernél dolgozott. 2014-ben házasodtunk össze, két évvel később megszületett a kisfiunk, így ők hazaköltöztek, én pedig hétvégi apukaként jöttem-mentem. Ez lelkileg nagyon megviselt, főleg amikor a kisfiam megtanult beszélni, és mindig kérdezte, hogy miért megyek el. Rájöttem, hogy ez az életmód hosszú távon tarthatatlan. 2018-ban megszületett a kislányom, és akkor megfogadtam, hogy mire ő egyéves lesz, itthon fogok dolgozni. Attól a perctől tudatosan kerestem állást Magyarországon.
Könnyű volt megtalálni a megfelelőt?
Könnyebb, mind gondoltam, de nyilván egy kis szerencse is kellett hozzá. Az ismerőseim ajánlottak az 5 Ház Borbirtok tulajdonosainak figyelmébe. A családommal a Balaton északi partján, Nemesgulácson élünk, el se tudtam képzelni, milyen lesz nap mint nap onnan ingázni, de a Somlót nagyszerű termőhelynek tartom, tetszett a kihívás, és vonzó volt az ajánlat, hiszen nem egy működő borászatot kellett átvennem, hanem fel kell építenem valamit, szinte a semmiből. 2019 novemberében csaptunk egymás tenyerébe, és majdnem 33 évesen megkezdhettem a magyarországi pályafutásomat.
Mit találtál, amikor megérkeztél a birtokra?
A szőlő nem volt rossz állapotban, régi stílusú, de tisztességes művelés zajlott, megláttam benne a lehetőséget. Tudtam, hogy az öreg ültetvényeket rendbe lehet hozni, vázoltam az elképzeléseimet, és munkához is láttam. A tervek legnagyobb része mostanra megvalósult, hálás vagyok a tulajdonosoknak, mert élvezem a támogatásukat, és mindenben szabad kezet kaptam.
Most mekkora a terület?
Jelenleg 2,2 hektárnyi a termő szőlőnk, egy hektáron van új telepítés, ami néhány éven belül termőre fordul, és vannak még betelepítésre váró területek.
Eddig csak a szőlőről beszéltünk. Mi a helyzet a pincével?
Ott is sok a tennivaló, de a feltételek adottak, jó a technológia, van vezetékes víz, áram, hűthető tartályok. Eddig főként reduktív borokat készítettünk, de olyan nagyszerű borokat kóstoltam az utóbbi hónapokban itt a Somlón, hogy úgy érzem, nyitnom kell más irányba. Remélem, hogy a 2021-es szüret után a legtöbb tételünket már spontán erjesztve készíthetem, szűretlenül, derítetlenül, alacsony kénnel.
Mit kell tenni ennek érdekében?
Szerintem az a legfontosabb, hogy a szőlő egészséges legyen. Ausztriában gyakran alkalmaztuk azt a módszert, hogy a nagyobb fürtöket virágzás után megfeleztük. A hárslevelűvel itt is megpróbáltuk, és nagyon jó lett az eredmény. Szüretkor mindig mindent figyelek, ha kell, még a ládát is átválogatom, hogy csak egészséges szemek kerüljenek a présbe. Egész fürtöket préselek, hosszan, alacsony nyomással, így nagyon tiszta mustot nyerünk végül, és meggyőződésem, hogy ez mindennek az alapja. Érdekel a natúrboros vonal is, de a teljes kénmentesség nem célom.
A Bründlmayer Birtokon sok tapasztalatot szereztél a bioműveléssel kapcsolatban. Az 5 Ház Borbirtokon is meghonosítottad ezt a szemléletet?
Már az első évben is fele-fele volt a bio- és a konvencionális művelésű területek aránya, de 2021-től az egész birtokon bioművelést folytatunk. A megelőzésre helyezem a hangsúlyt, ezért egy kicsit gyakrabban permetezünk, de kizárólag a biogazdálkodás által engedélyezett szerekkel.
Milyen fajtákkal dolgoztok?
Jelenleg furmint, hárslevelű, olaszrizling és juhfark terem a területeinken, és telepítettünk ezer tőke kisebb fürtű furmintot is, de az még nem fordult termőre. A rajnai rizlinget nagyon megkedveltem Ausztriában, kényes szőlő, de jó bort ad, most egy kicsit homokosabb, löszösebb területre ültettünk belőle 400 tőkét, kísérleti jelleggel. Egy hordót meg tudunk majd tölteni a borával, izgatottan várom, hogy termést hozzon.
Kék szőlőben egyáltalán nem is gondolkodsz?
Nem kimondottan somlói, de egy kis pinot noirt azért telepítettünk. Az első pár évben biztosan rozé lesz belőle, aztán majd kiderül, hogy ad-e nekünk vörösbort. Az ültetvényeink zömében a hegy északi oldalán vannak, itt is szépen beérik a szőlő. Nemcsak bazalt, hanem homokosabb, löszösebb, meszesebb, agyagosabb talaj is van a lábunk alatt, nagyon szeretem ezt a változatosságot.
Hogyan illeszkedtél be a somlói borászközösségbe?
Mivel hamar híre ment, hogy egy kicsit értek a szőlőhöz, néhányan megkerestek, és a segítségemet kérték. Nagyra értékelem a helyi borászok munkáját, felnézek rájuk, mert sokan közülük kiváló, elhivatott szakemberek. Nagyon sokat tanulok tőlük, és örülök, hogy a magam szerény módján hozzájárulhatok a sikereikhez. Halász Imre, Barcza Bálint, Tomcsányi Árpád gyakran megkeres, ha szőlészeti kérdésekben segítségre van szüksége, én pedig a borászati kérdéseimmel bombázom őket. Nagyon jó, hogy rendszeresen kóstoljuk egymás borait, így képet alkothatok arról, hogy hol tart, merre halad a Somló.
Milyen vágyakat, álmokat dédelgetsz?
Nagyon egyszerűen meg tudom fogalmazni: arra vágyom, hogy szeressék az emberek azt a bort, amit mi itt készítünk, és hogy én is elégedett legyek az eredménnyel. Rajta vagyunk egy pályán, de ez még nagyon nem az út vége. Ha pedig azt kérdezed, melyik szőlőfajta izgat, arra azt mondom, hogy a tramini, bár Barcza Bálintnál nemrég kóstoltam a sárfehér borát, és azt se nagyon tudom kiverni a fejemből. Ezzel kapcsolatban még nincs kiforrott koncepció, sok minden alakulóban van, de ez így természetes.
Miért izgat téged a Somló?
Mert több arca van. Badacsonyi gyerek vagyok, mezítláb jártam a bazalton, ezerszer vágta meg a kő a talpamat, nekem a bazalt alap, és az ízét is szeretem a borban. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy nem törvényszerű, hogy a somlói borban a termőtáj mindig felülírja a fajtát. Nem arról van szó, hogy nem akarok klasszikus „somlói bort” készíteni, inkább csak azt mondom, hogy megpróbálom a hegynek egy másik arcát is megmutatni. Talán sikerül, talán nem, de bármi lesz is, a Somlón borászkodni csodálatos, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez nekem megadatott.
Fotó:
Vető Gábor
