Vissza
Siena – lóverseny olasz módra
2023.09.13. | Juga Péter
Errefelé James Bond a tetőkön sétál, az épületek az időtlenség hangulatát árasztják, és minden zugot betölt a tomboló életkedv. Siena ünnepekkor a legizgalmasabb. Juga Péter a Palio idején merült el a tömegben…
Aki látta A Quantum csendje (Quantum of Solace) című 2011-es filmet, az biztosan emlékszik a tetőn üldözős jelenetre, amely egy tágas, legyező formájú térről indul, és egy hatalmas dóm felállványozott belsejében ér véget. Ezt bizony Sienában forgatták, a főszereplőt játszó Daniel Craiget pedig sok-sok kis ablakból figyelték, ahogy küzd a „város tetején”. Ilyen nehéz dolga persze csak a britek világhírű 007-esének lehet, nekünk a kikapcsolódás jut.
Szűk utcák, magas, egybeépült házfalak között megannyi kopottas kőtömeg. Akár nyomasztó is lehetne mindez, főleg a növényzet teljes hiánya miatt, de ha egy kicsit elforog velünk az idő kereke, máris ott vagyunk a 13-14. században, az invesztitúraháborúk vége felé. A sienai arisztokrácia ghibellin, azaz császárpárti volt – a guelfekkel, vagyis a pápapártiakkal szemben. Gyorsan és leegyszerűsítve: évszázadokon keresztül azért öldösték egymást Közép-Európa nyugati peremén, mert a német-római császár szerint őt illette az egyházi személyek beiktatásának joga (invesztitúra), a pápa pedig természetesen ezzel nem értett egyet. A város ma is látható arculata ebben az időszakban alakult ki, illetve a Palio hagyományai is eddig a korig nyúlnak vissza.
Ha Sienába utazunk, érdemes az év során kétszer (júliusban Sarlós Boldogasszony, augusztusban pedig Mária mennybemenetelének napján) megtartott Palio idején érkezni, ugyanis egy 4 napos népünnepély-fesztivál forgatagában találhatjuk magunkat.
Maga a szó Madonna-képpel díszített, festett selyemkendőt jelent. Ez a világhírű lóverseny győztesének járó díj. Na de ne szaladjunk előre, azt hagyjuk meg a lovaknak…
.JPG)
A versenynek a kezdetek óta a Piazza il Campo, a város legyező formájú főtere ad helyet.
Ugyanakkor a kemény köveken nem túl észszerű lovagolni, éppen ezért több tonna agyaggal kevert földet szállítanak ide erre az alkalomra, amelyet a tér külső gyűrűjén szórnak le, majd döngöléssel tesznek megfelelő keménységűvé. A tér belső, lejtős részét kerítéssel választják el a versenypályától. A gyűrű házfalakkal érintkező oldalán pedig – a falakban erre a célra elhelyezett rögzítő szerkezetek segítségével – faszerkezetű lelátókat állítanak föl.
Ameddig nincs verseny, az éttermek az agyagra helyezik ki a teraszaikat, így a lelátók között és alatt kell bujkálni, ha valaki az épületekbe óhajt bemenni. Pincérként nem egyszerű ez a mutatvány, de nem láttunk senkit, aki akaratlanul calzonét csinált volna valamelyik pizzából.
A város 17 hagyományos kerülettel (contrade) rendelkezik. Mindnek saját címere, zászlaja, színe van. Minden kerületnek egy-egy állat a szimbóluma, bár az elnevezések nem minden esetben az állat nevét rejtik. Istrice (tarajos sül), Lupa (farkas), Bruco (hernyó), Civetta (bagoly), Giraffa (zsiráf), Leocorno (unikornis), Torre (elefánt), Nicchio (kagyló), Valdimontone (kos), Onda (delfin), Tartuca (teknős), Chiocciola (csiga), Pantera (párduc), Aquila (sólyom), Selva (orrszarvú), Oca (lúd), Drago (sárkány). A kerületek kerámiából készült utcai lámpái (pontosabban a falikarok) mindig az adott állatot ábrázolják.
Mondanom sem kell, hogy a Palio idején a teljes óváros fel van zászlózva, a kerületek lakói címeres pólókat, sálakat viselnek és énekelnek, vigadoznak… Az év (két) legnagyobb eseménye számukra a lóverseny.
Fontos szabály, hogy a 17 kerületből mindössze 10 indulhat a versenyen. Az indulók közül 7 kerület mindig olyan, amely az előző versenyen nem indult, 3-at pedig sorsolnak (ezt legalább 20 nappal a verseny előtt ki kell hirdetni). A harmadik nap reggelén zajlik a lovak kiválasztása, azaz nem indulhatnak a kerületek a saját betanított, nevelt lovaikkal, hanem különböző tulajdonosok hozzák el a (nyilván versenyzésre alkalmas) lovaikat a sorsolásra.
A lovakat először is bemutatják a főtérről nyíló városháza udvarán (Entrone), majd három „tesztkört” futtatnak velük, hogy megtekinthessék a pályához való alkalmazkodóképességüket. A kerületek kapitányai a polgármester jelenlétében megállapítják, hogy melyik az a tíz ló, amelyik leginkább alkalmas a versenyre.
A kerületek bevonulnak a főtérre, majd megkezdődik a sorsolás. Végül a lovászok a kerületük lakói kíséretében istállóba vezetik a lovat éneklés, felvonulás közepette.
A fotózásba nem érdemes belelovalni magunkat, mert akkor nem éljük át igazán az orrunk előtt kínálkozó élményt.
A hagyomány mellett a Palio persze komoly turisztikai látványosság is, így összesen 5 „próbafutam” előzi meg a versenyt (minden reggel 9:00-től és este 6:30-tól), így nagy művészet kell hozzá, hogy mindről lemaradjunk. Érdemes tudni, hogy a lelátókra jegyet kell venni, a tér közepére viszont ingyen be lehet állni, de utóbbi helyre időben kell érkezni, különben pontosan úgy jár majd a késő, ahogy mi is. A lelátók alól, lábak között bujkálva igyekeztünk megtekinteni az egyik próbafutamot. Ha szerencséje van az embernek, akkor a szurkolólányok formás lábai között próbálhatja kidugni a fényképezőgépet, de ha nem, akkor megeshet, hogy egy marcona, bajszos figura tapos a kezére…
A térre bárki bemehet, amennyiben nincs nála szelfibot, kés, bicikli stb. A carabinieri (az olasz csendőrség) komolyan veszi az ellenőrzést – és bár nagyon udvariasak, azért azokkal a kézifegyverekkel nem akar az ember farkasszemet nézni, ha nem muszáj, úgyhogy kövessük a szabályokat.
A kerületek a versenyt megelőző 3 nap minden estéjén hatalmas közös vacsorát rendeznek a kerületek szívében. Hagyományos dalok zengenek, finom illatok áramlanak a kihelyezett konyhák felől. Csodás hangjuk van az olaszoknak, valóságos kórustalálkozón érzi magát az ember. A lovak sorsolásának estéjén pedig magát a lovat is kitüntetett helyre „ültetik” az esti étkezés alkalmával, és vidáman isznak az állat egészségére.
A verseny napján, reggel 8:00-kor maga az érsek celebrálja a „zsokék miséjét” a városháza melletti kápolnában. Közvetlenül ezután lefut az utolsó próbakör, a „provaccia”. (Jelentése: rossz vagy szerencsétlen kör, az éles versenyen való szerencsétlenség elkerülésének érdekében nevezik így.) A zsokék nem túl nagy lelkesedése ekkor tehát abból fakad, hogy az esti futamra tartalékolják az energiát…
Két óra múltán (pontosan 10:30-kor) a városházán megtörténik a zsokék „hivatalos nevezése, beiktatása” a polgármester által. Ettől kezdve nem helyettesíthető a zsoké személye; ha nem tud indulni, akkor annak a versenynek annyi, „é finita”.
.JPG)
Délután 3 óra körül a kerületek szertartás keretében megáldják lovaikat a saját kápolnájukban vagy templomukban. Ezt követően felvonulás veszi kezdetét. Minden kerület (a városvezetés képviselőivel együtt) végigvonul az óvároson, érintve a Casino dei Nobili épületét, a Palazzo Chigi Saracinit, a Piazza del Duomót (amelynek James Bond 2011-ben hátráltatta a felújítását), majd a Piazza il Campo felé indulnak. Az éneklő, fúvós-ütős zenekarral rendelkező csoportok megközelítőleg délután 5 órára érnek a főtérre. Ágyúlövés jelzi a zsokék és lovaik kilépését a városháza udvarából. Mindegyikük egy-egy marhabőrből készült ostort kap, amelynek használata fakultatív jellegű, így a lovat és egymást is verhetik, továbbá le is lökhetik a másikat. A szabályok tehát nem túl szigorúak. A lovakat pedig szőrén ülik meg, így ostorcsapások nélkül sem olyan könnyű rajtuk maradni.
A startvonalhoz két kenderkötelet feszítenek ki, azok közé sorakoznak fel a versenyzők. A sorrend eldöntéséhez egy speciális, hosszú nyakú palackot használnak, amelyben a kerületek színeire festett kicsi labdácskák („barberi”) találhatóak. A palackot megrázzák. majd lefelé fordítják, és amilyen sorrendben a labdácskák „felsorakoznak” a nyakrészben, ugyanolyan sorrendben állnak rajthoz a versenyzők. (Ezt háromszor is megteszik, így ha valamiért újra kell indítani a futamot, megvan a másik sorrend.)
Az első kötél leengedésével megindul a verseny. A lovasok háromszor kerülik meg a nagyjából 1000 méteres pályát. A győztes a versenybíró jóváhagyását követően nagyjából három percig zavartalanul ünnepelhet, utána azonban a kerületi szurkolók ellepik a teret, és a fejük fölé emelve hordozzák örömükben a zsokét – és talán még a lovat is…
És mindez csak egy szelet Sienából… Érdemes közelebbi ismeretségbe bonyolódni a helyi gasztronómiával, és okosan tesszük, ha az épített környezet szépségeivel is eltöltünk néhány órát.
A sorozat következő részében Piombinót fedezzük fel.
Az előző részekben az alábbi helyeken jártunk:
Habsburg Miksa kastélya, a Castello di Miramare
James Joyce a teraszon - ez is Trieszt!
Fotó:
Juga Péter
